Balatoni morgolódás

Ülök a negyvenfokos, Kilián-telepi (ma Fövenyes) nyaralónkban és magamban morgolódok azon, hogy mennyire nem megy nekünk magyaroknak az amit máshol “vendéglátásnak” hívnak.

Voltunk egy pár helyen, jókat ettünk, ittunk, de valahogy nem volt kerek a dolog. Sajnos az látszik, hogy a profi kiszolgáló személyzet már a hátár osztrák oldalán tevékenykedik, mosolyogva hajtja ki a belét, de biztos jól megfizetik. A maradvány, az őskorból itt maradt, még az Ötvös Csöpi filmekben feltűnt magyar pincér, aki most forintot hajt a nyugatnémet márka helyett. Vagy a jó estben vendéglátóra járó, rosszabb esetben a szomszéd ügyes fia nyári munkán. Nem is lenne ezzel baj, csak ezeknek a srácoknak nincs kitől megtanulni a szakmát, a vendéglátást, ahol a vendég az úr.

Miért kell a Szeremley éttermében egy pohár borra háromnegyed órát várni? Miközben a kaja fantasztikus, csak a pincér gyereknek nincs kedve odamenni és egy üres pohár láttán megkérdezni, hogy esetleg hozhat másból?

Miért kell Füreden a terasz étteremben fél órát várni a számlára, három nyűgös gyerekkel?

Talán bennem van a hiba, mert megszoktam hogy a pénzemért kiszolgálást várok el? Nem sajnos, mert elnézve a német, francia, holland vendégeket körülöttünk ők már hangos hallózással próbálják felhívni a figyelmet magukra.

Sebaj, még két nap és vége a szezonnak, minden pincérnek látszó ember, mehet vissza a földekre kapálni, szüretelni, vagy postásnak. És töprenghetnek azon, hogy miért nem kaptak fejedelmi borravalókat az idén nyáron se….

Kategória: Balton | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.