Nézetem a “természetes körmölésről”

Annak aki esetleg nem tudja miről van szó, annak röviden összefoglalva a természetes körmölés egyre inkább terjed lovas körökben. Alaptétele az, hogy a lovaknak nincs szüksége patkolásra és a lótartó el tudja végezni a pata szabályozását házilag, néhány, tanfolyamon eltöltött nap után. Kovácsra nincs szükség, és a patkolás is okafogyottá válik.

Néhány évet eltöltöttem azzal, hogy megpróbáltam azt a tudást megszerezni ami lovassá teszi az embert. (lovasember) Végigjártam én is a lovassá válás lépcsőit, és nagyon sok mindent hallottam, tanultam a lovakról. Mellesleg van egy felsőfokú lovas kultúra diplomám is, és az a szerencse ért hogy kitűnő lovas Emberek nézeteit hallgathattam meg Dallos Gyulától, Kassain keresztül, Dobozi Laci bácsiig. Nem mellékesen már hat éve csináljuk feleségemmel közösen a Patkóbolt nevű vállalkozásunkat, és a holland Kerckhaert cég kizárólagos képviselői vagyunk Magyarországon. Szóval nem kívülről próbálok bele okoskodni a nagyok dolgába.

Tisztázni szeretnék néhány alap tételt.

Az első a patkolás kérdése.
Gyakori érv a patkolás ellen, hogy a vadlovakat természetes élőhelyükön se patkolták, körmölték, mégis elég jól elvoltak. Gyakran hallani olyan érveket, hogy azért patkolunk, hogy megvédjük a patát, hiszen amikor ember ül a lovon ez plusz terhelést jelent és kemény aszfalton használjuk lovainkat. A terheléssel kapcsolatban a másik oldal azonnal azzal érvel, hogy a vemhes kanca a lovas súlyának többszörösét hordozza probléma nélkül. És őszintén hány lóval találkoztunk már autópályán? Azaz oké, nyilván van aszfaltos út is de ez elhanyagolható. Vajon mi az oka annak, hogy az az állat, ami vadon nem szorul semmilyen pata védelemre, a háziasítása után, munkában azonnal valamilyen védelemre szorul? Miért használták már a korai források szerint a görögök, de a római birodalomban már biztosan a Solea-t, a bőrszíjjal a ló lábára erősített bronz lapot? Csak mert nem volt jobb dolguk, vagy problémáik adódtak lovaik patájával?

Véleményem szerint az egész kérdésre a “szelekció” adhat választ. Milyen alapelvek alapján háziasították a lovakat? Itt fel lehet sorolni millió kiválasztási szempontot, legyen kitartó, jól idomítható, nagy teherbírású, szép és valahol a sor végén megtaláljuk a “legyen lehetőleg erős, egészséges, száraz patája” követelményt is. Vad körülmények között vélhetően a pataproblémás vagy hibás lábállású állat, (mert biztosan van ilyen) simán kiszelektálódik. Magyarán ezeket a példányokat eszi meg az oroszlán először, “hibás” génjei nem öröklődnek tovább. A háziasítást követően nyilvánvalóan más szempontok vannak: Elbírja a ló a német lovagot? Szépek a Lipicai lovak a császár hintójában. “Bátor”-e a huszárló eléggé, hogy megvédje lovasát? Ezáltal a pata bár nagyon fontos elem, de azért nem az elsődleges kiválasztási szempont.

A második kérdéskör a patkolókovács szerepe.
Oké, tisztázzuk először, hogy mit várunk el egy patkolókovácstól? Szerintem két nagyon fontos dolgot: először is legyen képes a lenőtt szarut, magas szintű anatómiai ismeretei és tapasztalatai alapján úgy szabályozni, hogy a ló visszakerüljön természetes egyensúlyi állapotába. Miután a szaru folyamatosan nő, ezt el kell végezni legalább 6-8 hetente.

Képes ezt elvégezni egy lótartó maga is? Abban nincs közöttünk vita, hogy képes. De egy dolgot azért itt ki szeretnék hangsúlyozni, képes de nem nem biztos, hogy a legjobb ötlet nekiesni. Miért? Meg tudom tanulni, nem atomfizika… Meg, de problémás esetekben a kovács – jó esetben – rendelkezik olyan tapasztalattal, hogy időben felismeri azokat az elsőre banálisnak látszó problémákat amit időben kezelve nagyon sok további gondot megelőzhetünk. Nem szeretném minősíteni azokat a néhány alkalmas képzéseket, amit sűrítve nagyon szimpatikus tanárok a természetes körmölést elmagyarázzák. Nem szeretem minősíteni azokat a lótartókat, akik fellelkesülve elkezdik faragni a patát. Lehet hogy van közöttük tehetségesebb is mint egy kovács aki ebből él, a szakma minden nyűgével, aki ügyesebben meglátja az egyensúly, ismeri a saját lovát, ismeri a reakcióit, és látja, hogy jól végezte a dolgát.

A második amit elvárunk egy kovácstól, hogy képes legyen a szabályozás után, szükség szerint kiválasztani a megfelelő méretű és formájú patkót, ad abszurdum képes legyen a speciális igényeket akár saját készítésű patkóval kielégíteni. Szükség szerint, írom. Nem minden lovat patkolunk, nem minden lábra. DE a fokozottan igénybe vett lovakon igenis szükséges a patkolás, a fokozottan igénybe vett itt nem a szügyig érő fűben legelésző lovakat jelenti. Azokat akik tényleg munkában vannak napi több órát dolgoznak, azoknak az ugró atlétáknak aki egész nap ugranak, azoknak a sprintereknek akik  egész napjukat edzéssel töltik.

Képes ezt a lótartó elvégezni? Hát…Ismerek olyanokat akik gond nélkül. DE egy átlag lótartónak nincs meg az a szerszáma, kohója, patkója, szege és SZAKTUDÁSA hogy ezt képes legyen megcsinálni. Figyelem a patkoló kovács egy szakmunkás, aki ehhez a szakmához iskolába járt, tanult a nála tapasztaltabbaktól, vizsgázott, kapott oklevelet.  Oké mint minden szakma képviselői között itt is akadnak olyanok akik nem szeretetből végzik mindennapi munkájukat, de van ilyen vízvezeték szerelő is, maximum legközelebb nem kell hívni, van elég.

Összefoglalva. Szerintem ez egy nagyon veszélyes, bár elsőre lehet, hogy tetszetős elmélet. Biztos sok lovas ábrándult már ki a szakmáját nem alázatosan művelő kovácsból, vagy a magát kovácsnak gondoló (hirdető) megélhetési amatőrből. DE véleményem szerint mindenkinek vissza kéne találni a helyes útra, ami biztosan nem az otthoni fusizás.

Lovasbaráti üdvözlettel

Miklós

 

 

 

 

 

 

Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.

46 hozzászólás a(z) Nézetem a “természetes körmölésről” bejegyzéshez

  1. Mónika Dohány szerint:

    Kedves Miklós!

    Mielőtt véleményt formálsz valamiről érdemese lenne alaposabban tájékozódnod.
    Szeretettel ajánlom fel, hogy gyere és ismerkedj meg azzal a tudással, és kutatási eredményekkel amik egy valóban sok évet tanulása töltött természetes körös rendelkezésére állnak.
    Dr Strasser képzése egy két éves iskolát jelent, ahol a tanulók pataápolást és sántaság rehabilitációt tanulnak.
    Az anatómiai alap ismeretek elsajátítása után, a tanulók megismerkednek a lovak számára szükséges tartási körülményekkel, ami nélkül egészséges patát nem várhatunk egy lótól. Megismerkednek az egészséges pata szerkezetével, működésével, az egészséges pata un. bázis körmölésével. Majd később a tanulmányaik során elmélyednek a különböző patabetegségek felismerésében és kezelésében.
    Elég sokat tanulnak a patkó hatásairól, hogy az miért jelent csak tüneti kezelést, a problémák elnyomását, az igazi rechabilitáció helyett.
    Megtanulják többek között a ló pata problémáiból eredő fájdalmának felismerését.
    Ma itt Magyarországon négy éves képzés keretében van lehetőség ezt a szakmát magas színvonalon minden igényt kielégítően elsajátítani.
    Az első induló csoport a képzés második évében tart.
    Arra szeretnélek kérni, mielőtt véleményt alkotsz valamiről vedd a fáradtságot és legalább ismerkedj meg vele behatóbban.
    Köszönettel
    Dohány Mónika

  2. Vilcsek Adrienne szerint:

    Kedves Miklós! Ide másolom gondolataimat amelyeket a cikke keltett bennem és a facebook megosztás kommentjeként helyeztem el.
    Íme:
    Remélem, hogy a másik oldal is megszólal, és logikus érvekkel eloszlat néhány félreértést, félremagyarázást.Addig is szeretném néhány gondolatomat leírni a cikkel kapcsolatosan. Nem a szakmai szempontokhoz szeretnék hozzászólni, bár mivel a témában elég sokat olvastam, számos fényképet tanulmányoztam, előadásokat hallgattam, számos oktatófilmet néztem meg, mindamellett figyelemmel kísérem a természetes pataápoló csoport tevékenységét, véleményem lenne, de szakértelem híján inkább megtartom magamnak. De mivel mint említettem, személyesen ismerem azt a kis csoportot, akik immár három éve tanulják, elemzik, lovaikon és lovas ismerőseik lován gyakorlatban is alkalmazzák a Dr Strasser nevével fémjelzett természetes pata és lóápolás módszerét, semmiképpen sem nevezném őket otthoni fusizóknak. Nyilván vannak ilyenek is, de ez nem a módszert, hanem az embert minősíti, mint bármely más területen is. Ez a kis csoport nem néhány hetes tanfolyamon, hanem Natalija Aleksandrova, nemzetközileg elismert lettországi pataspecialista és gyógykörmös tanfolyamain való ismételt részvétel után és a vele való folyamatos konzultáció alapján végzi a lovak körmölését. Nem hangosan, nem nagydobra verve mindazt, amit elértek, de nem elhallgatva sikertelenségeiket sem, hiszen egyrészt nagy az ?ellennyomás?, másrészt van bennük megfelelő alázat a lovak és a módszer iránt, hogy előbb még nagyon sokat tanuljanak, elméleti és gyakorlati tapasztalatokat gyűjtsenek. Hiszen egy hosszú évek alatt tönkretett, tönkrement patájú lovat szenvedéseitől megszabadítani, s állapotában javulást elérni szintén évekbe telik.
    Mindemellett amikor a természetes (helyesebben szólva élettanilag helyes) körmölésről, pataápolásról, annak sikeréről vagy sikertelenségéről beszélünk, akkor egyúttal bizonyos lótartási körülményekről, a ló szabad mozgásterének biztosításáról, helyes alkalmazásáról, takarmányozásáról, stb. is szót kell ejtenünk, nem csupán a patkolt vagy patkolatlan patáról, ami ugyan életfontosságú szerve a lónak, hiszen közismert az a mondás, hogy jó pata nélkül nincs jó ló, de a pataállapot javulását ?csak? a megfelelő körmöléstől várni míg minden egyéb körülmény a módszer sikere ellen dolgozik, hiú remény. Talán emiatt is van annyi félreértés lovasok és szakemberek között. Éppen ezért talán elsőként kellene megemlítenünk a lovast, a ló gazdáját, akinek együttműködése, támogató segítsége, bizalma nélkül nem működik ez a módszer sem, mint ahogy semmiféle más technika sem.
    Üdvözlettel: Vilcsek Adrienne

  3. zsoldos vica szerint:

    Kedves Mike!

    Először is annyit, amit felteszem Ön is tud, hogy kb. “ugyanezeket” a köröket, hasonló szavakkal mar “lefutottuk” a MAPE oldalan is. Nyilvan ez az Ön blogja, az Ön véleménye és bizonyos hatarok között, már csak a szólászabadság okán is: azt ír, amit akar.

    Felületesen olvasva – és azon lótartók számára, akikről vélhetőleg Ön is és én is úgy gondolom, hogy inkább ne faragják a lovaik patáit – még logikusnak és alaposnak is tűnhet, hogy miért is kéne egy mai lóra patkó.

    Sajnálatos tény, hogy napjainkban nem jellemző, hogy patára is szelektálnának a tenyésztök. Hiába is tanítják mindenhol, hogy a lo “lelke” a lábában van, és hogy lóvásárláskor is az egyik lefontosabb szempont a ló láb állapota legyen.
    Tapasztalom azt is, hogy még azon kevés tenyésztő is gyakran “tévúton” jár, aki elkezd patára szelktálni.

    Nézzük csak meg az Ön érvelését.
    Premissza 1: A lólábra patkó köll, mert ilyenre tenyésztette az ömber.
    Premissza 2: Az ilyen lábú lovak – nevezetesen amikre manapság Ön szerint létszükséglet a patkó – a természetben kihalltak volna.
    Premissza3: Ezek – a napjainkban Ön szerint mindenképpen patkolandó lovak – jellemzően a “munkalovak”.

    Induljunk ki abból, hogy az Ön által felállított premisszák igazak. Mik következnek mindebből pusztán a formális logika alapján?

    1: A mai “munkalovakat” tekinthetjük szelkciós zsákutcának, életképtelennek, “szemétnek”? Ezeken a “szemeteken” “kéjelegnek” önös érdekből a “lovasemberek”? Ez fair?

    Kinek is érdeke fenntartani egy ilyen unfair szelekciós nyomást? A lónak nem az biztos. Patkolónak és patkó értékesítőnek annál inkább. ÖN valóban nem kívülről, nem a partvonalról beszél. Ön érintett, a megélhetése is érintett… Ön elfogult!

    Másfelől vajon miért van az, hogy az emberi atléták számára egyre “ruganyosabb” lábbeliket fejlesztenek, hogy a lehető legjobban ki tudják aknázni a test rugalmasságát? Eközben a lóatlétákat még mindig vasalják… Miért? Mert az ember tud beszélni a ló meg nem! Mi kevesek próbáljuk hallatni a hangunk a lovak helyett! ELÉG A VASPAPUCSBÓL!

    2. Azok a lovak, melyek nem végeznek napi kemény (talajos) munkát nem szorulnak patkolásra? A világ lóállományának hány százaléka ilyen?

    Szerintem napjainkban a lótartás egyik legnagyobb rákfenéje, hogy a lótartók nem biztosítják lovaik számára a szükséges mindennapi testmozgást. Az emberek jelentős része ugynígy elpuhult és ebbe bele is betegszenek – a lovak is. A “gyógymód” ebben az esetben sem a vaspapucs! Hanem a mozgás, lehetőleg olyan formában, mi megfelel az adott faj specifikumainak. Vagyis lónál a 24h szabad tartás. Különösen a tulajdonosaik által ritkán látogatott “házikedvenc” típusú lovaknál.

    Igen, én a fémpatkót mélységesen ellenzem és szükségtelen “rossznak” tartom.
    A megoldás, a gyógymód a következő:
    1: szelektáljuk ki a jelenlegi sportlovak, munkalovak közül azokat, melyek a patáik miatt “életképtelenek”. Ne kúldjükindet vágóra, de mindről “vágjuk le a vasat” és nézzúk meg vastalanul hogy, mire “hasznosítható”.
    2. A lovakat tartsuk úgy, hogy az minél közelebb legyen a természetes tartáshoz. 9-12 nm még egy 40 kg-s csüngőhasú disznónk is kevés. 150 nm “pihenő” karám kb 100 kg-nyi kutyának is kevés.. A lovanként 1000 nm is kevés, de már valami. Gondolom Ön is ismeri a lovarda törvényt…

    3. Tenyészteni csak ménesi körülmények között (lovanként min 1 ha területen) lehessen és legyen kötelező szelekciós szempont a mezítlábasan is funkcionáló pata.

    Stb. Stb.

    Nemrég vastalanítottunk egy 13 éves, kb 10 éve elejére vasalt lovat, akire azt mondta a valóban szakértő kovács, hogy képtelen lesz mezítláb járni. A ló folyamatosan javul, gazdái sose látták még ilyen szépen mozogni. Pedig én Ön szerint nyilván csak “házilag fusizok” és csak néhány napos “szimpatikus” oktató által tartott képzésen vettem részt.

    Kérdem én.
    Ön boncolt már lóĺábat, lópatát?
    Hány mai magyar kovács boncolt már lólábat, lópatát?
    Tanulnak a kovácsok cadaveren körmölni?
    Mi boncolunk, körmölünk cadavert és nem csak könyvből tudjuk, hogyan is néz ki belülről a lóláb, lópata.

    Megjegyzem 30 éve mozgok a lovak világában és annál az embernél kezdtem tanulnu a lovazást, lovasemerséget, akinél tudtommal Dallos Gyula is kezdett. Gondolom ismeri megboldogult id. Erdős Sándort.
    Szóval, ha másokra akarnék hivatkozni, hogy alátámasszam a mondandóm, akkor tudnék. De nem akarok. Szerintem elég, ha a puszta tényekre alapozok.

    Derűs napot és sok-sok legelőn futkisó boldog mezítlábas lovat!
    No, akkor persze Önnek új munka után kéne néznie? 😉

  4. mike szerint:

    Kedves Vica,
    Először is köszönöm hogy hozzászóltál, de sajnos látszik, hogy mi magyarok nem tudunk személyeskedés nélkül véleményeket ütköztetni. Miután nincs közünk a MAPE-hez (nem vagyunk támogatók stb,) ez nem az ő véleményük hanem a sajaát gondolataim amit évek alatt alakítottam ki. Azt hogy mi ebből élünk, hidd el nem lesz több vagy kevesebb bevételünk ha valaki nem patkol.
    1. röviden a szelekciós zsákutcáról. Sajnos igen ez az. Nem lehet összehasonlítani egy ujjon járó lovat egy futó atlétával, picit más az anatómia és a mozgásban résztvevő izmok, inak, szalagok funkciója. Nyilván vas cipőben nem lehet futni. Szóval ez népszerű de nem helyénvaló hasonlat.
    2. Tartási körülmények. Naivitás, hogy képesek lennénk hektárokat használni ménesek tartására bár kétségtelen, hogy ez lenne az optimális helyzet. A mai 70 ezer (vagy senki nem tudja pontosan mennyi lovunk elenyésző százaléka él olyan körülmények között, mint pl Kerteskő, Gyűrűs stb És ha belegondolunk a helyzet csak rosszabbodni fog, gondoljunk Hollandia területén élő milliós lóállományra.
    Igen volt szerencsém lólábat boncolni, (Dr. Sótonyi) és azt is tudom hogy végzett kovácsok is ismerik az anatómiát. Azt gondolni hogy a kovács képzésben ezeket nem tanítják, nem fair.
    Nem a mezítlábas lovakkal van bajom hanem az önjelölt amatőrökkel.
    A képzésről:
    Írta valaki hogy két éves a képzés, valaki azt hogy négy. Írta valaki hogy két éve jár jár az első évfolyam valaki már három éve jár. Milyen végzettséget, jogosítványt ad a képzés? Akkreditált? Hány órában hallgatják a képzésen résztvevők a különböző tárgyakat? Van elérhető tanmenet? Mi a kimenet? Stb. Boldog lennék ha erről valaki tudna írni pontos részleteket. Ha valóban négy éves képzés, és olyan papírt ad amivel önállóan lehet dolgozni akkor ez az én véleményem szerint ekvivalens a patkolókovács pata szabályozó munkájával, és ez jó. Ez esetben szakemberek foglalkoznak, szakszerűen a lovak jólétével.
    Szép napot.

  5. zsoldos vica szerint:

    Kedves Miklós!

    Nagyon örúlnénk, ha végre kialakulna az egyetértés, hogy maroknyi lelkes csapatunk tagjai – akik Natalija Alessandrovától 2-4 éve töretlenül tanulunk mind elméletben, mind gyakorlatban – valóban szakemberekké értúnk az elmúlt évek alatt. Mindenkinek – különösen a lovaknak – jót tenne

  6. zsoldos vica szerint:

    Közben megbokrosodott a mobilom…

    Szóval mindenkinek – különösen a lovaknak – jót tenne, ha a “másik oldal” lehúzása, avagy a jogos önvédelem helyett inkább a lólábakkra és egymástól való tanulásra fordíthatnánk az értékes időnket, és nem az interneten való “üzengetésre” “pazarolnánk”. Dohány Móni, ahogy már korábban úgy most is felajánlotta a lehetőséget, hogy bármelyik végzett, avagy képesítés nélküli kovács is részt vehet a képzésünkön. Nyilván nem ingyen és nyilván csak akkor, ha nem derogál az illetőnek újra az iskolapadba ülni és alázatosan, közösen áttekinteni a metodika alapait.

  7. zsoldos vica szerint:

    Tudtommal már zajlik a jelentkezés az augusztusi képzésre. Én ott leszek. Ön?

  8. zsoldos vica szerint:

    Ami még szerintem nagyon fontos lenne, hogy akár a MAPE szervezésében is, de valósuljon meg olyan akreditált kéozés melynek nem kötelező része a patkolás. Én szívesen részt vennék ilyenen, de patkolni nem óhajtok megtanulni, hiszen úgysem ütnék fémpatkót egy lóra sem.

  9. zsoldos vica szerint:

    Nyilvánvaló tény, hogy a ló és az ember testfelépítése különbözik. Az is nyilvánvaló tény, hogy akár emberre, akar lóra rakjuk a vaspapucsot, az nem növelni fogja a test rázkódás elnyelési képességét, hanem csökkenteni. A fém kizárólag (lap vagy spirál) rugó formájában nyújthat segítséget rázkódás elnyelésben, avagy a ruganyosság fokozásában.

    A patkó nyilvánalóan nem rugós szerkezet. Továbbá a centripetális hatások következtében meglehetősen kellemetlen hatással van a ló mozgásszervére.

    • mike szerint:

      Azt gondolom, hogy a vaspapucs kifejezés is a humán és a ló anatómia ismeretének teljes félreértése, hiánya. A rugó a ló lábában a fűrészmechanizmusként ismert inak és szalagok biomechanikájában van. A patában a patamechanizmuson kívül nincs “rugó”, a patamechanizmus is inkább egy másodlagos pumpaként a vért keringeti még intenzívebben. (Ezért nem szokott a lovak lába lefagyni pl.) Humán atlétákban a “rugók” a lábban a talp boltozatban és a ott lévő számtalan szalagban ínban tárolódnak. Ha vas cipő hasonlatnál maradunk akkor humánban ez magas szárú vas csizma lenne. Ne keressünk rugót ott ahol nincs. Fehér György a Háziállatok funkcionális anatómiájának kézikönyve, 396 oldal a ló hátulsó végtagjának statikai szerkezete

      • zsoldos vica szerint:

        Vajon szándékosan magyarázza fére, amit írok? Arról írtam, hogy a patkó nem rugós szerket, ezálzal maximum csökkenteni tudja a ló lábának rázkódáselnyelési képességét és ruganyosságát.

        Nem én keresek rugót ott, ahol nincs, hanem Ön reagál következetesen másra, mint, amit írok. Valamiért azt hiszem ez nem véletlen. Talán az lehet az oka, hogy azon, amit írók “nem talál fogást” ezért inkább elferdíti

  10. zsoldos vica szerint:

    Mindketten tudjuk, hogy amiket keírtam az “puszta” fizika, anatómia, biológia, etológia – tankönyvekben megtalálható. Ezen tények ismeretéhez nem szükséges patkolókovács szakmunkásak lenni, csupán a fenti tudomány területeken kellően tájékozottnak.

    Abban mélységesen egyetértek Önnel, hogy a mai lótartók jelntős része meglehetősen tájékozatlan. Saját tapasztalatom az, hogy a kovácsok – sőt a magzkat természetes körmölönek tituláló valóban önjelölt “körmösök” -jelntős részének is meglehetősen hézagosak a fenti tudományokban szerzett ismeretei.

    Egyetértek Önnel abban is, hogy – mind a kovácsok, mind a körmösök között – akadnak olyanok, akik kellő tudás – és leginkább kellő felügyelet – nélkül kezdenek lópata faragásba. A kontárok ellen higgye el mindkét “oldalon” ugyanúgy “küzdünk”.

    Tehát elsődlegesen talán nem arra kéne kihegyezni az írásokat, hogy élettani, vagy vagy vaspapucsos-e a lópata ápolás, hanem, hogy szakszerű-e.

    Azt gondolom, hogy a mi lelkes csapatunk – akik Natalija Alessandeovatól tanul – alázattal, odafigyelve, szakszer?en végzi a munkáját. Folyamatosan képezzük magunkat, konzultálunk oktatónkkal és alaposan dokumentáljuk a munkánk, figyelmesen követjük a kezelt lovak állapotának változását.

  11. zsoldos vica szerint:

    Nyilvánalóan tanítanak a (mellesleg gép) kovács képzésen állati anatómiát. Nyilván több állatét is. Magam pl szarvasmarha körmölésébe nem is kezbenék. A kecskét óvatosan ugyan, de kényszerűségböl – némi tájékozódás után – megkörmöztem.

    A mi képzésünk kizárólag lóspecifikus.

    Magam sem tudom megmondani, hogy összességében hány órát töltöttem el már a metodika tanulásával. Hiszen nem csak akkor tanulunk, mikor itt van Magyarországon az oktató es tart egy intenzív képzést, hanem szinte folyamatosan tanulunk, konzultálunk idestova legalább 3,5 éve mind, akik más lovait is “körmöljük”.

    Higgye el, azon vagyunk, hogy a képzést akreditáljuk, csakhát láthatóan elég erős a szembe szél, és inkább a saját magunk képzésére és a lovakra fordítjuk a szabadidőnk és anyagi forrásaink, mint holmi “formaságikra”

    Derűs napot!
    És békés egymásmelett élést!

    • mike szerint:

      Meg lennék lepve a ló patkolókovács barátaink birka körmölést tanulnának 🙂
      A kérdés, kérdés marad.
      Akkreditált? NEM
      Mi az oktatás tematikája? Milyen óraszámban? Milyen gyakorlat mellet? Kell vizsgázni? Ki ad ki papírt erről?
      Ha nem akkor sajnos ez, megmarad TIT szinten, és nem szeretném ha lovam lába felé valaki késsel közelítene addig amíg hitelt érdemlően bizonyítja, hogy ért hozzá és tanulta. Ez pl a MAPE szerepe ahol tudomásom szerint Kamarai tag, Szakmunkások, Vállalkozással vannak.

      • zsoldos vica szerint:

        Amit most Ön csinál az felépített, koncepciós “per”.

        Próbál lejáratni valamit és valakiket

        • zsoldos vica szerint:

          Olyan dolgot próbál fennhangon, szerintem tervezetten lejáratni a saját érdeki mentén amiről láthatóan vajmi keveset tud. Valójában nem óhajt erről érdemben beszélgetni, csak igyekszik egyedül a saját malmára hajtani a vizet.

          Mi pedig gyógyítjuk a sok -sok lovat, akiket meg a papíris kovács szakmunkások megnyomorítottak…

          • mike szerint:

            Nem koncepciós “per”, nem érdekel a módszer csak a véleményemet írtam le. Utána bogarásztam és azt látom, hogy van a módszer Dr. Strasser, van a Natalia aki licencelt oktató aki Magyarországon élt. Vannak lelkesek akik ellesték a módszert és most oktatják ezt. Vannak nyitott emberek akik megcsömörlöttek a “hagyományos” módszerekbe, és a lovuk vélt jóléte érdekében elmennek és utána nekiállnak faragni.
            Véleményem nem változik, miután azokra a kérdésekre nem érkezett válasz amiket kérdeztem (tanmenet, óraszám, kimenet, vizsga, liszensz stb)Vettem a fáradságot és megnéztem a FB oldalon a tréning felhívásokat és az ott közölt tematikát.
            Csak azt találtam: A Lovak Útján Természetes Lovas Közösség csak az általa szervezett képzésen résztvevő tanulókat ismeri el saját pataápolóinak. Csak értük és szakmai tevékenységükért vállal felelősséget.
            “Minden más képzés vagy önjelölt természetes körmös tevékenységétől elhatárolja magát.
            A képzésen résztvevők végzettségét fényképpel ellátott igazolvány kiadásával igazolja.”
            A saját blogomon követőimnek, a saját véleményemet írom le, nem kell elolvasni, nem kell rá zavarosan reagálni.
            Hát nálam kb itt ért végett a párbeszéd

  12. zsoldos vica szerint:

    Elnézést a mellégépelésekről, de mobil telefonról, érintő képernyőről írok, ami eléggé megnehez?ti a dolgom. Mintha életlen késsel faragnék 🙂

  13. Ormándi Zsolt szerint:

    Hát kedves Miklós!
    Úgy látom belecsaptál a tehénkaki közepébe……..
    Nyilván nem tisztem védeni a véleményedet erről a témáról, de úgy érzem tömören de kb. pontosan összefoglaltad azt amiről a világ boldogabb felén már túl vannak.
    Persze, a patkó, és az lehet műanyag, alumínium, vas és ide sorolnám még a patacipőket is mind, mind a pata védelmét szolgálja a NEM TERMÉSZETES használat és tartási körülmények kiszolgálására. Ugyan úgy, mint ahogy mi is cipőt hordunk és kesztyűt húzunk mert nem természetes, hogy vannak emberek akik napi munkájuk során tonnákat pakolnak arrébb, vagy tizen kilométereket gyalogolnak murván, aszfalton stb. Miért? mert nekünk sem természetes ez a világ.
    A lovaink ugyan ebben a “cipőben” járnak. De ha valaki kicsit utána néz, hogy a vadlovak mennyire is “boldogok” és tényleg veszi az időt és pénzt, hogy meghallgassa azok előadását akik ezzel foglalkoznak, akkor talán kinyílik előtte a világ. A Stasser módszer egy nagyon szorosan bezárt szisztéma szerint működik. Működik?
    Engem addig érdekelt a dolog, míg volt szerencsém 4 darab lóval és gazdáikkal találkozni Mogyoród határában. A hazai Strasser szimpatizánsok két jeles képviselője faragta a lovakat rendszeresen hosszú ideje. Patkó talán soha nem volt rajtuk! mégis a 4 ló a faragás után 4 héttel is még használhatatlan volt, hiszen sántítottak. Igen tudom, a lovaglás az bűnös dolog mint a zabla meg a nyereg, de ezen szerencsétlen tulajok úgy gondolták, hogy ha már tartanak lovat, reggel este megetetik, összeszedik a trágyát akkor néha lovagolhatnak is. De nem tudtak mert ügyes kezű körmös hölgyeményeink folyamatosan fájdalomban tartották a lovakat. EZ TALÁN TERMÉSZETES? És természetesen komoly összegek ellenében.És nem véletlenül nem írok neveket. Nem akarom senkinek a magán rossz hírét kelteni. Aki érintett az úgy is tudja, hogy róla van szó. Tanulhat belőle. Sőt, azt kell mondjam nem is ők a hibásak. Maga a Strasser módszer! Hiszen ők csak a köbe vésett és beléjük vert szisztéma szerint cselekedtek. De ez nem mindig működik! Minthogy a szomszédjukban lévő szerencsétlen telivérnél sem, aki a természetes patkótlanítás után két napig feküdt a helyén! Pedig nagyon szerették volna ha természetesen szaladgál a nagy füves karámban, csak
    hát nem bírt. Persze itt is az állatorvos / mert ugye az a másik fő mumus/ és a kovács volt a hibás, akik utána lábra állították és megszüntették a FÁJDALMAIT!. Érdekes módon azóta is patkó nélkül, vidáman éli életét…..
    Na ezek után gondolom úgy, hogy engem nem érdekel ezen módszer és követőinek fájdalma a világ ellen! És ajánlom neked is tedd ezt!

  14. zsoldos vica szerint:

    Zsolt, nyilván le lehet sarkítani a történetet arra, amikor egy -egy gyógyulás lassabban halad, mint ahoy azt Ön, vagy egy türeletlen tulajdonos elvárja. Azonban mindebből azt a következtetést levonni

    • zsoldos vica szerint:

      téves logika, hogy a metodika teljesseggel helytelen lenne.

      Vagy akkor ugyanezen logika alapján, mivel hogy magam nem egy nem két kovács által kritkán aluli módon körmölt, vasalt lóval találkoztam, nyugodtan mondhatom azt, hogy az összes kovács saratán és a vas az ördög műve?
      Én még vasalt lovat, akinek ne lett volna felnyomódva ívesen a pártavonala. Holott annak az ívnek nem ott van keresnivalója.

      A legutóbbi képzésen egy külhoni, képzett kovács is részt vett. Igaz ugyan hogy vagy 2-3 alkalommal “szívrohamot” kapott a hallottaktól, látottaktól, azonbam valahogy csak belátta, hogy nem a levegőbe beszélünk.

      Sajnos az Önök hozzáállása, vagyis a teljes elzárkózás és szemellenősség mellett nem, hogy parttalan a “vita”, de valójában “beszélgetni” is kizárólag azért érdemes, hogy a lótartóknak legyen reális rálátása arra, amit valójában csinálunk és ne csak a “lejáratás” jusson el hozzájuk.

      Abban egyetértünk talán, hogy bármiféle metodikát szemellenzősen követni tévútra visz.
      Patafaragásan is így van ez. Az adott ló adott lábához szükséges igazítani a faragást és nem bármilyen “nagykönyvhöz”.

      A lótartók meg döntsék el

    • mike szerint:

      A halál is felfogható egy nagyon lassú gyógyulási folyamatnak, amit a páciens nem várt ki türelemmel 🙂

  15. zsoldos vica szerint:

    Hogy a lovaikat szeretik, vagy lovagolni. Nekem azokkal a lótartókkal van csak dolgom, akik jobban szeretik a lovaikat a lovaglásnál.

    Ennyire egyszerű a képlet, és ezt tiszteletben tartva békében életnénk egymás mellett, ha nem jelenne meg újra és újra egy -egy a blogbejegyzéshez hasonlatos írás.

    Élni és élni hagyni. Hagyni

  16. zsoldos vica szerint:

    Hagyni, hogy cadaverekhez juthassunk és tegyük a dolgunk. Tanuljunk és tanítsunk.

    Az idő meg majd eldönti, hogy mi válik a lovak valódi hasznára.
    A fájdalommentesítés pedig nem oki gyógyítás, hanem tüneti kezelés csupán. Nem szünteti meg a problémát, csak ez esetben nem véka, hanem vas alá rejti.

  17. zsoldos vica szerint:

    Bajban lesz az T. Társaság, ha nekiveselkedünk és akreditáljuk a képzést. Akkor mire fognak hivatkozni?

  18. mike szerint:

    Miért lennénk bajban?! Hajrá! Az akkreditáció azt jelenti, hogy megalapozott tananyag leadása, a pontosan előre leírt óraszám elmélet és gyakorlat és pontosan körülírt számonkérés lásd vizsga mellett, ugyancsak akkreditált tanárok közreműködésével lehet megszerezni az akreditált végzettséget. Ami a törvényeken leírt tevékenységek végzésére jogosít. Nem egy vényképes igazolvány 🙂 Szóval hajrá!
    Szerintem Zsolt tud segíteni mit kellet a patkolókovács OKJ-s szakmához beadni.
    By the way akkreditálva a Franchiseban Natalia van nem látok magyart a honlapon, 10k USD befizetése mellett gondolom bárki elvégezheti és után oktathatja.

    • Zsoldos Vica szerint:

      Kedves Miklós!

      Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy amit leírok, az a magánvéleményem, kérem magánvéleményként kezelni.

      Egy vagyok azok közül, akik tanulnak Nataijától immáron évek óta. Körmölöm a saját lovaim (immáron 3-at, nemsokára 4-et). Mások lovainak körmölését 2013 októberében kezdtem el elvállalni, éppen azért csak akkor mert felelősségteljes embernek gondolom magam.
      Mindezek közben szüksége esetén a többiekkel és Natalijával is konzultálok.

      Nem vagyok hivatott arra, hogy akár a magyarországi képzésről, akár a Strasszter féle képzésről, annak felépítéséről nyilatkozzak. Ezért is van, hogy ahogy eddig is, úgy ezután is csupán a személyes véleményem, saját tapasztalatim tudom megosztani Önnel.

      Nem szokásom a mellébeszélés.

      Nekem -a költség és idővonzat mellett – az az alapvető problémám az (okj-s) akreditációval, hogy az akreditáció önmagában nem validál semmiféle tudást. Bármilyen tudást kizárólag a gyakorlat, a tapasztalás tud validálni szerintem.
      Ehhez pedig sokkal több idő, energia és pénz kell, mint az akreditációhoz.

      Ezért nem is értem, hogy miért ennyire fontos “vesszőparipa” az akreditáció kérdése. Miért ez a sarkatos pont Ön számára, amitől relevánssá válik a tudás, amit magam is képviselek?

      Miért nem beszélgetünk inkább valóban szakmai kérdésekről? Anatómiáról például?

      Onnantól kezdve, hogy elkezdődne egy valódi diskurzus valóban magáról a tudásról, az anatómiáról, meg tudnánk beszélni, hogy ki mit miért és hogyan csinál. Ez érdemben nyilvánvalóan nem lehetséges a virtuális világban, sőt még pusztán elméletben sem. Ehhez pata kell – lehetőleg cadaver – és faragni kell, majd megnézni belülről, hogy mit is csináltuk.

      Mi magunk közt rendszeresen szervezünk megbeszéléseket, találkozókat, rendszerint gyakorlattal egybekötve.

      Amennyire tudom a kovácsok is szerveznek rendszeres összejöveteleket.

      Lehetne-e, hogy legyen egy közös elméleti és gyakorlati találkozó?
      Kezdeteben nyilván csak pár résztvevővel, hogy ne forgácsolódjon szét a kommunikáció.

      Mi a valódi akadálya egy ilyen összejövetelnek, tudás megosztásnak?

      Derűs napot!

      • mike szerint:

        Kedves Vica,
        Minden faluban van egy nyugdíjas szobafestő, asztalos stb. aki pénzért a elvállalja az autók karbantartását javítását. Szerencsés esetben nem csinál problémát, ha mégis akkor “csak” az történik hogy tönkremegy a motor.
        Az akkreditáció (vizsga) azért fontos, mert a tanár(ok) a bizonyítványban vállalják a felelőseget arról, hogy a tanulót megtanították az adott szakma alapjaira, és levizsgáztatták ebből. Ez egy alap dolog, ami az elvárható szakmai minimumot szabja meg. Ettől kezdve szakmai fejlődése a saját kezében van.

        Például bár nem vagyok képben teljesen ha jól emlékszem ma Magyarországon az lehet patkoló kovács aki:
        részt vesz egy három féléves levelező képzésben 330 óra elmélet és 120 óra gyakorlat majd legalább 600 órát dolgozik kovács mellet aki ezt leigazolja (MAPE kovács, nem szomszédbácsi) Ja és félévente becsenget 160 ezer forintot. ÉÉÉS Sikeres vizsgát tesz.
        Lehet számolni azt hiszem hogy ezek az óraszámok időben mennyi tananyagot jelentenek….
        Játszunk el, kedves Vica meg kéne faragni a lovam lábát, mondjuk ez egy 5 milliót érő ugró ló. Ön ért hozzá? Meg tudja csinálni? Mondjuk ajánlották is Önt. Igen meg tudom csinálni, szerintem és mások is mondták, hogy nagyon tehetséges vagyok benne. Már három éve lesem el a technikát. Oké, mondjuk nem sikerül, mert mondjuk nem vagyok türelmes. Hmm. Volt nálam egy hölgy akiről kiderült, hogy minden papír nélkül dolgozik, valami tanfolyamra is jár. Tényleg?! Akkor ez a hölgy egy kuruzsló nem? Volt felelősség biztosítása?
        Így életveszélyes az egész, szerintem. Pont így lehet az egész módszer (az most hogy ez jó-e vagy nem itt mindegy is) eljátszani. Miért vitatkozzak én anatómiáról, valakivel aki nem vagy sokkal kevesebbet tanult? Miért vitatkozna velem egy tanár a pedagógia alapelveiről, egy kovács a metallurgiai ismeretekről?
        Szóval ez az alap sajnos. Miért tömörültek céhekbe az azonos szakmát művelők már a középkorban is? Mert elegük lett az önjelölt “szakemberekből”. Ez volt az a védelem ami a megélhetést biztosította.
        Remélem így tiszta mit gondolok, nem akarok én senkit kisebbíteni, csak azt szeretném megértetni, hogy a ló egy érző lény, és borzasztó nagy felelősségünk van abban, hogy boldog társunk legyen.

  19. Mónika Dohány szerint:

    Kedves Miklós!

    A képzés kialakítása itt Magyarországon folyamatban van.
    A két-három napos képzés, csak egy bevezető kurzus, aminek során meg lehet ismerkedni ennek a módszernek az elméleti alapjaival ,a módszer által élettanilag helyes pataforma arányaival, a szükséges tartási körülményekkel, a ló evolúciójának gyors áttekintése, anatómiai alapok, a ló fájdalmának felismerésének alapjaival, a legáltalánosabb problémák felismerése, valamint a praktikumon cadaver pata faragása. A tananyag nagyon tömény, ami utána otthoni feldolgozást, tanulást kíván.

    Nagyon változó, hogy ki milyen előképzettséggel érkezik. Van aki már évek óta csinálja, teljesen rutinosan a saját lova lábait, van aki akkor farag életében először patát. Van aki hamar bele mer kezdeni a saját lova patáinak alakításába, van aki több segítséget igényel.Van aki csak érdeklődik, és soha nem fog saját maga lóhoz nyúlni, van akinek nyitott kovácsa van és közösen beszélik meg merre tovább, van akinek annyira megtetszik hogy pataspecialistává szeretné képezni magát.

    A külföldi tapasztalatok alapján három szintet lehet megkülönböztetni.
    Az első az önfenntartó körmölés szintje, ami azt jelenti, hogy egy végzett szakember segítségével,aki négyhetente látogatja a lovat, kisebb igazításokat végez a patán a szakember instrukció alapján, eleinte több, később kevesebb segítséggel.
    A második szint a természetes körmös, aki egészséges patákat körmölhet, megfelelő számú elméleti óra és gyakorlat után

    A harmadik szint, a pataspecialista gyógykörmös szint, ami két év elméleti képzést jelent, nagyon mély anatómiai, fiziológiai,radiológiai, valamint , a patabetegségek és azok gyógyításának megismerése.
    Itt a tanulóknak általában az első év végére kell hogy legyen egy esetük, amit szakmai felügyelet alatt végeznek.Az elméleti képzés után szakmai gyakorlati idő következik, ,természetesen minden anyagból vizsgázni kell,.

    A Strasser képzésén a tanulók a gyakorlat egy részét a Tübingeni pataklinikán végzik, valamint különböző pataspecialisták praxisaiban.
    A szakmai tovább képzés kötelező és folyamatos, a pataspecialisták munkáit szakmai konferenciák segítik.

    Magyarországon ma általunk elismert végzett pataspecialista nincs, van néhány tanuló aki körülbelül két éve tanul és foglalkozik intenzíven a témával.
    Szeretnénk korrekt, szakmailag hiteles képzést felépíteni, hogy aki ezt az utat választja, azt jól képzett magasan kvalifikált szakemberek segíthessék.
    Valamint szeretnénk egy rehabilitációs központot is kialakítani, ahol gyógykarámokat is biztosítani tudunk, rászoruló lovaknak.

    Üdvözlettel Dohány Mónika

  20. mike szerint:

    Köszönöm, világos korrekt érthető így.

    • mike szerint:

      Bocsánat, még egy kérdés ami nem világos. Dr. Strasser képzéses akkor van Magyarországon, és ezek a két éve kezdett hallgatók Tübingeni klinikán kapnak gyakorlati képzést. Egyenlőre nincs a módszernek magyar elismert végzett specialistája. Jól értem, vagy keverem?

  21. Mónika Dohány szerint:

    Kedves Miklós!
    A részletes tanmenet a következő:

    Bevezetés
    Természetes tartási körülmények
    A Pata felépítése
    A pata funkciói
    A patkolás hatásai
    Problémák a patkó levétele után
    Egészséges pata körmölése

    I. A ló mozgás szervrendszere- Alapvető anatómia és szövettan
    A mozgás szervrendszer
    Szövettan
    Makroszkopikus anatómia
    Élettan és kórélettan

    II. Konformációk,mozgás és pataformák
    Az egészséges állapot
    Az egészséges lábállású és patájú ló gondozása
    Eltérő konformációk

    III. A lábvég csontjainak ívelése és ezek elváltozásai
    Az egészséges állapot és ennek megőrzése
    A lábvég csontjainak elváltozásai a patacsont elmozdulása nélkül
    A lábvég csontjainak elváltozásai a patacsont elmozdulásával

    IV. A pata különböző beszűkülései
    A pata beszűkülésének okai és ennek megelőzése
    A beszűkülés hatásai a ló egész szervezetére
    A beszűkülés típusai
    A beszűkülés kezelése
    A beszűkülés visszafordításának lehetőségei
    Egyéb problémák amik a pata beszűkülésével járnak

    VIII. Egyéb általános pata problémák
    Rossz minőségű szaru
    Fehér vonal betegség
    A szarutok repedései és törései
    A szarutok elhajlásai
    Keratomák
    Tályogok
    Elcsontosodások
    Patarák

    IX. Sántaság típusok és ezek diagnosztizálása
    A ló fájdalmának jelei
    Látható okok
    A sántaság háttere
    A sántaság kezelése

    X.Betegségek és Sérülések: Észrevétele, felismerése,és reagálás erre
    (Holisztikus elsősegély nyújtás)

    Az egészség a betegség és a gyógyulás definiálása
    Az életmód hatásai
    A szervek betegségei és hibás működésük
    A ló mozgásában jelentkező problémák
    Viselkedési problémák és lelki zavarok
    Sérülések
    Azonnali állatorvosi segítséget igénylő helyzetek felismerése
    További holisztikus kezelések

    XI A sántaság rehabilitáció különböző nézőpontjai
    Csontok
    Inak
    Gyulladások
    Súlyvesztés és anyagcsere zavarok
    Holisztikus elsősegély nyújtás
    A lelki oldal figyelembe vétele
    A pata klinika
    Pénzügyi és jogi kérdések

    Kedves Miklós, itt Magyarországon a képzés magán keretek közt folyik.Egyelőre erre van lehetőségünk, de szeretnénk hivatalos iskolát is alapítani, de ezt azért gondolom mindannyian tudjuk nem túl egyszerű. Én nem törekszem minden áron akkreditált képzés létrehozására, ha egy módszer működik és jó úgyis terjedni fog, úgy sem lehet megállítani vagy erőszakkal vagy kellemetlen intrikákkal elfojtani. Ha a módszer még sem jó, úgy sem lesz aki ezt az irányt válassza. Egyetlen ló sem születik vassal a lábán, tehát a véleményem szerint minden ló ilyen- vagy olyan pataformával de képes megfelelő életkörülmények, pataápolás és használat mellett mezítláb élni és működni.
    Valószínűleg lesznek, akik megmaradnak az istállózó tartás és a patkolás mellett, de lesznek akiknek a ló kifejezetten társ állat, tehát nem a versenyzés, a lovaglás a legfontosabb hanem magával a lóval mint egy különleges és szép lénnyel való kapcsolat. Hidd el ez az út is rengeteg örömet és lehetőséget tartogat az emberek számára.
    A képzésünk nem teljesen Dr Strasser útját követi, annyiban, hogy a mi tanárunk a strasseri utat ki tudta hozni a klinika falain kívülre, adoptálni tudta a való élet adta igényekhez és kihívásokhoz.
    Mint minden új dolognak a világban meg kell járnia a maga születésének stációit, gyerekbetegségeit, küzdelmeit, hogy tanulni tudjunk, hogy a módszer tökéletesedni tudjon.
    Remélem nem gondolod, hogy bármilyen tudományos munka, kutatás, gyógyítás nem futott bele tévutakba vagy hibákba?
    A magam részéről biztosan állíthatom, hogy igyekszem a legnagyobb gondossággal óvatossággal ,figyelemmel eljárni. A velem kapcsolatba kerülő emberek széles körű felvilágosítást kapnak mindenről ami a módszer jelenlegi helyzetét jelenti. Saját magamat évek óta folyamatosan a legmagasabb belső igénnyel képzem és ugyanezt várom el az össze többi hallgatónktól aki a képzésünkön részt vesz.
    Talán azért mielőtt sárba tipornátok az egész módszert tanulóink hibái miatt,jó lenne a saját házatok táján is szétnézni és kitakarítani.

    Baráti üdvözlettel Dohány Mónika

  22. Gálné Bánfi Katalin szerint:

    Nem tudok tovább hallgatni, hozzá kell szólnom!

    Én lovarda tulajdonos vagyok, 18 iskola lóval akik napi szinten dolgoznak. A pályáink talaj homok geotextil keverék, automata öntözéssel. Amennyiben terepre megyünk akkor kb 4 m aszfalt esik az utunkba! Amikor nem dolgoznak szerencsétlen párák akkor egy nagy homokos karámban töltik a pihenő idejüket. Nagyjából minden dolgozó lovunk első két lábra van patkolva! Mi van a természetes körmöléssel ha az iskola ló hanyagul húzza a hátsó lábait és lekoptatja a pata hegyfali részét? Vagy azzal mit kell tenni természetes körmölésileg, akit a jó isten rossz láb állással áldott meg ezért a belső oldali pata részét jobban koptatja? Nem kell rá patkó, hagy kopjon majd jó lesz egyszer? Ha meg nem akkor a patkoláson megspórolt pénzt majd elköltjük állatorvosra! Ez a természetese patkolás dolog megint csak unatkozó hobbistáknak való, akiknek a lova lehet hogy még ezt is kibírja! Ha meg nem éli túl szerencsétlen akkor majd vesznek másikat! Egy rendszeresen dolgozó lónak igen is rendes patkoló kovácsra van szüksége aki nem tesz kárt a lóban. Amikor megpatkolták/körmölték akkor már indul is munkába, nem sánta, nem fájlalja! Na ekkor van elvégezve rendesen a pata szabályozás!
    Ló védelmi munkám során sajnos én találkoztam már olyan paraszt bácsival, aki simán fűrésszel körbe vágta a ló körmét, ez is egy módszer! Sőt olyannal is aki természetes módon nem körmölte a lovait, bohóc papucsként felpördült a körmük előre, pedig nagy zöld legelőn voltak tartva.
    A természetes körmölés is olyan mint minden más alternatív dolog, aki akarja kipróbálja aki nem marad a hagyományos módszernél és kovács szakemberre bízza lovai életét!!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.